A kutak útján — Konferencia a vízszegénységről
2024. október 22., Magnet Ház
A vízszegénység sokféle megjelenését kívánta megmutatni A kutak útján c. konferencia, amely kiemelkedő része volt az októberi CKA Részvétel Hónapja programsorozatának.
Az esemény a Vízszegénység ezer arca című dokumentumfilmünk premierjével kezdődött, amely hamarosan nyilvánosan is elérhető lesz. Már a cím is utal arra, mennyire fontos: hogy komplexen vizsgáljuk ezt az egyre szélesebb társadalmi réteget érintő problémát.
Sok éves érdekvédelmi munkánk során egyre szerteágazóbb vízügyi nehézséggel, hiányossággal találkoztunk. Az ivóvízhálózat kockázataitól indultunk, majd a szennyvízhelyzet sürgető kérdésein át jutottunk a most középpontba kerülő vízszegénységig. Az ivóvízhez jutás nehézségei, a víz nélküli háztartások, a kútra járás életkörülményei, a kiszáradó kutak, az aszály és a vízkészletekkel való gazdálkodás mind-mind szorosan összefüggnek egymással. A vízgazdálkodás komplex rendszer, amely sok kihívást rejt magában.
A filmvetítést követően, Lagler Kristóf, a PAD Alapítvány munkatársa mutatta be a “Lakossági víziközmű hozzáférés társadalmi-térbeli egyenlőtlenségei Magyarországon” című, a VK felkérésére készített kutatási anyagukat. Két fontos megállapítás különösen figyelemreméltó, amely már el is vezet a környezeti esélyegyenlőség kérdésehez:
- ” Roma honfitársaink között 8,5‑szer nagyobb valószínűséggel találunk vízszegénységben élőt, mint a nem romák között.”
- “Ha egy négyfős háztartásnál nincs vezetékes víz, akkor ahhoz, hogy az alapszintű 30 liter/fő/ nap ivóvíz beszerzést és felhasználást biztosítsák, minimum napi félállású munkaidőt kell erre fordítani.”
A bemutatót követően közös gondolkodásra hívtuk a résztvevőket. Arra kértük őket, osszák meg a vízszegénységgel kapcsolatos ismereteiket, tapasztalataikat, és mondjanak véleményt a kutatás szakpolitikai javaslatairól. Nagy élmény volt látni az összegzés során, hogy milyen érzékenyen és elkötelezetten viszonyulnak a témához.
A legnagyobb egyetértés az alábbi javaslatokban alakult ki:
- A napi 30 liter/fő vízmennyiség biztosítása alapjog legyen.
- Országos szintű kútelzárási tilalmat vezessenek be.
- Magasabb vízfogyasztás esetén sávos vízdíjat alkalmazzanak.
- Támogassák államilag a szürkevíz technológia bevezetését.
- A helyi önkormányzatok nagyobb javaslattételi és döntési jogkört kapjanak, megfelelő pénzügyi forrásokkal alátámasztva.
Abban sem volt vita, hogy „végre legyen értéke a víznek!”
. 
A kiscsoportos beszélgetéseket követően folytattuk a szakmai megbeszélést meghívott vendégeinkkel: Bari Jutkával (a Zöld Jogi Platform környezeti és klíma igazságossági szakértője), Köves Alexandrával (ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem docense), Magyar-Ábel Ágnessel (a kisfilm készítője és a Víz Koalíció aktivistája), valamint Papp Gergellyel (a PAD Alapítvány kutatója), a moderátori szerepet pedig Sándor Kata (a Civil Kollégium Alapítvány kommunikációs munkatársa) látta el.
A panelbeszélgetés során Bari Jutka kiemelte, hogy az ivóvízhiány súlyos higiéniai és egészségügyi kockázatokkal jár, amelyben különösen a gyermekek és a nők veszélyeztetettek, rámutatva a menstruációs szegénység problémájára is. Felidézte a kutatásban szereplő adatot is, amely szerint a vízhordás gyakran félállásnyi időt igényel, és sokszor kilométereket kell gyalogolni naponta. Emellett megemlítette az Aarhusi Egyezményt, amelyről sajnos kevesen tudnak, pedig ez biztosítja a lakosság jogát a környezeti információkhoz való hozzáféréshez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatáshoz.
Köves Alexandra az önkorlátozás fontosságát hangsúlyozta: egy fenntartható társadalom az egyéni szükségletek és a közösségi jólét, luxus kombinációjával érhető el, ennek egyensúlyára épül – mindenkinek legyen víz a poharában, de nem szükséges saját medence a kertben. Papp Gergely pedig a többségi társadalom felelősségére hívta fel a figyelmet, amelynek egyik kulcsa a szegregált csoportok sztereotip, lesajnáló ábrázolásának felszámolása lenne.
Magyar-Ábel Ágnes a Víz Koalíció tagja elmesélte, mennyire nehéz volt megszólítani az érintetteket a videofilmhez. Úgy érezte, hogy szégyellik a vízszegénységüket. Ezzel összefüggésben elhangzott az is: az érintett csoportoknak különösen alacsony az érdekérvényesítő képessége, a többségi társadalomnak azonban hatalmas a felelőssége. Elengedhetetlen annak a belátása: hogy a szolidaritás és a jó élethez szükséges feltételek biztosítása mindenki számára a teljes társadalom javát szolgálná.
A végén a Víz Koalíció tagjaiként hangsúlyoztuk, hogy a vízügyi problémákban érintett csoportok és szervezetek összefogása elengedhetetlen az erős érdekérvényesítéshez, és a koalíció is évek óta ezen dolgozik – hiszen mottónk is ezt tükrözi: „A vízügy közös ügy!”.A kutak útján — Konferencia a vízszegénységről
—————————————-
A Részvétel Hónapja 2024 — Demokrácia Őre programsorozat az Európai Unió támogatásával jött létre.
A projektet támogatja a Közös Értékeink Program, ami az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának keretében valósul meg.
Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért.
A projektet a United States Agency for International Development (USAID) és a German Marshall Fund of the United States Alapja (GMF) társfinanszírozta. A tartalma egyedül a Civil Kollégium Alapítvány felelőssége, és nem feltétlenül tükrözik az USAID vagy a GMF nézeteit.
. 
